Szeretném Veletek megosztani, hogyan lettem óvónő. :)
Nagyon boldog gyermekkorom volt. Azonban édesapám korai elvesztése megpecsételte további életutamat. Édesanyám és Nagymamám nevelt fel engem és testvéreimet nagy szeretetben. Nem volt semmiben hiányunk, de rájöttem valamire. Semmit nem kaphatok ingyen, MEG KELL KÜZDENEM ÉRTE!
14 éves koromban el kellett döntenem, hogy merre induljak. Sok minden szerettem volna lenni: cukrász, fodrász, óvónő. Végül beadtam a jelentkezésemet a Kecskeméti Vendéglátóipari Szakközépiskolába cukrász szakra. Nagy volt a túljelentkezés... De nagy meglepetésemre FELVETTEK!
Nagyon boldog voltam. Elképzeltem, hogy a szakma elvégzése után majd saját cukrászdát nyitok. Magam előtt láttam a cukrászműhelyt, a dolgozóimat, a cukrász tanulókat, akik igyekeznek megtanulni tőlem a cukrászművészet csínját-bínját. De belecsöppentem a nagybetűs ÉLET-be. Cukrász tanuló lettem. Az álmom szertefoszlott...
Ott találtam magam egy láda meggy mellett, amit ki kellett fejtenem. És almát reszelnem. Ez volt napi feladatom. Gondoltam csak az első héten lesz így utána megismerem a cukrászművészet titkait. De eltelt 1 hónap, 2 hónap 1 év és még mindig a meggyes láda mellett kuporogtam, görnyedtem. A hátam megfájdult a kezemet befogta a meggy. Esetleg még mosogathattam is pár órát. Ráadásul trágár beszédet hallgathattam egész nap. Láttam, hogy a végzett cukrászok az ünnepeket a cukrászműhelyben töltik és nem a családjukkal. Én nem akartam ezt az életet.
Azon a nyáron lehetőségem adódott több kisgyerekre vigyázni. Az ő szeretetük megmelengette a szívemet. Csak egy dologra tudtam gondolni: ÓVÓNŐ SZERETNÉK LENNI!
Lehetetlennek tűnt, de tudtam bármi is lesz MEGCSINÁLOM!
Érettségi vizsga után jelentkeztem a Kecskeméti Óvónőképző Főiskolára. 1999 júliusában kaptam a postán az értesítést:
Óvodapedagógus szakra felvételt nyert!
Kimondhatatlanul boldog voltam. Az álmomhoz ez volt az első lépcsőfok. A főiskolai éveim alatt sokat tanultam, fejlődtem. 2002 júniusában megkaptam a diplomámat. Könnyek között vettem át és mondtam az óvodapedagógusi hitvallást a többiekkel együtt, hogy mindig a gyerekekért fogok élni. És ezt komolyan is gondoltam.
Hazamentem és örömömben csak gitároztam, csak gitároztam. :)
Alig hittem el, hogy MEGCSINÁLTAM!
Édesapám büszke lenne rám. Biztosan.
És pár hónap múlva kinyíltak a kapuk előttem. Szeptemberben 25 kisgyermek óvónénije lettem.
Nagyon boldog gyermekkorom volt. Azonban édesapám korai elvesztése megpecsételte további életutamat. Édesanyám és Nagymamám nevelt fel engem és testvéreimet nagy szeretetben. Nem volt semmiben hiányunk, de rájöttem valamire. Semmit nem kaphatok ingyen, MEG KELL KÜZDENEM ÉRTE!
14 éves koromban el kellett döntenem, hogy merre induljak. Sok minden szerettem volna lenni: cukrász, fodrász, óvónő. Végül beadtam a jelentkezésemet a Kecskeméti Vendéglátóipari Szakközépiskolába cukrász szakra. Nagy volt a túljelentkezés... De nagy meglepetésemre FELVETTEK!
Nagyon boldog voltam. Elképzeltem, hogy a szakma elvégzése után majd saját cukrászdát nyitok. Magam előtt láttam a cukrászműhelyt, a dolgozóimat, a cukrász tanulókat, akik igyekeznek megtanulni tőlem a cukrászművészet csínját-bínját. De belecsöppentem a nagybetűs ÉLET-be. Cukrász tanuló lettem. Az álmom szertefoszlott...
Ott találtam magam egy láda meggy mellett, amit ki kellett fejtenem. És almát reszelnem. Ez volt napi feladatom. Gondoltam csak az első héten lesz így utána megismerem a cukrászművészet titkait. De eltelt 1 hónap, 2 hónap 1 év és még mindig a meggyes láda mellett kuporogtam, görnyedtem. A hátam megfájdult a kezemet befogta a meggy. Esetleg még mosogathattam is pár órát. Ráadásul trágár beszédet hallgathattam egész nap. Láttam, hogy a végzett cukrászok az ünnepeket a cukrászműhelyben töltik és nem a családjukkal. Én nem akartam ezt az életet.
Azon a nyáron lehetőségem adódott több kisgyerekre vigyázni. Az ő szeretetük megmelengette a szívemet. Csak egy dologra tudtam gondolni: ÓVÓNŐ SZERETNÉK LENNI!
Lehetetlennek tűnt, de tudtam bármi is lesz MEGCSINÁLOM!
Érettségi vizsga után jelentkeztem a Kecskeméti Óvónőképző Főiskolára. 1999 júliusában kaptam a postán az értesítést:
Óvodapedagógus szakra felvételt nyert!
Kimondhatatlanul boldog voltam. Az álmomhoz ez volt az első lépcsőfok. A főiskolai éveim alatt sokat tanultam, fejlődtem. 2002 júniusában megkaptam a diplomámat. Könnyek között vettem át és mondtam az óvodapedagógusi hitvallást a többiekkel együtt, hogy mindig a gyerekekért fogok élni. És ezt komolyan is gondoltam.
Hazamentem és örömömben csak gitároztam, csak gitároztam. :)
Alig hittem el, hogy MEGCSINÁLTAM!
Édesapám büszke lenne rám. Biztosan.
És pár hónap múlva kinyíltak a kapuk előttem. Szeptemberben 25 kisgyermek óvónénije lettem.